Azonba petronius magához hivatván a sidok közül, a fö renden valokot elejekben adá a CSaszár parantsolattyát, és más felöl, hogy mitsoda veszedelemre teszik magokot ha nem engedelmeskednek, azt gondolá hogy ezel meg ijesztené öket, és reá állanának kivánságára, de semit nem nyere elméjeken. a kik mindgyárt ki mutaták keserüségeket sirásokal. és hajok szaggatásával, petroniusnak tudtára adák. hogy inkáb meg halnának hogy sem a templomjokot meg ferteztetve lássák., A sidok viszá térének Jerusalemben, és kájus szándekjának a hire el terjedvén egész judeába. a sidok minden parantsolat nélkül el hagyák a városokot. és a mezöket, noha vetésnek ideje vala, és mindegyüt feleségestöl, gyermekestöl. ptolemaidában menének, hogy meg engesztelhesék Petroniust. és kénszerittsék a Császárnak. irni. hogy vegye visza parantsolattyát. a kik azt a sokaságot láták leg elöbször. azt gondolák hogy valamely had jöne petroniusra, sietve hirt adának néki. de a még valami rendelést tenne az iránt minden felöl el érkezének, és el lepék atartománt valamint a felhö., minden fegyverek a kiáltások, és suhajtások vala, és az ö mely veréseknek zörgése, igen mesze hallatot, ez a sok nép, hat Clasisban vala el osztva, három egy reszröl, ahol valának. az öregek, az ifiak, és a gyermekek, három a más részröl, a hol valának az öreg, az ifiu, aszonyok, és a leányok, mihent ezek meszünen meg láták Petroniust, a földre esének, nagy kiáltásal. és jajgatásal, petronius mondá nékik hogy kelnének fel, és közelitenének hozája, amelyre nehezen veheték magokot. ugyan tsak végtire hozája menének, hamvas fövel,
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 578)